Az 1970-es árvíz áldozatainak emlékére tartottunk megemlékezést a Május 14. téren. Imát mondtak a különböző felekezetek lelkészei, majd Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere vette át a szót.

„Minden év május 14-én emlékezünk Szatmárnémeti legnagyobb természeti katasztrófájára, az 1970-es árvíz áldozataira. A víz pusztítása 56 életet követelt, több mint 4000 házat rombolt le, több mint 28 000 ingatlant rongált meg és 120 ezer hektárnyi területet öntött el. Itt, az árvízkatasztrófa nevét viselő a lakónegyedben a víz magassága elérte a 2 métert. A közúti és vasúti közlekedés megszakadt, a város teljesen el volt zárva a külvilágtól. Május 14. a szatmáriak számára a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás szimbóluma lett, soha nem látott összefogásról tettek bizonyságot a szatmári emberek, egyetlen cél érdekében fogtak össze mindannyian: menteni a menthetőt és újjáépíteni a várost. A múlt hibáiból tanulnunk kell, május 14. tanulsága az, hogy ezek a tragédiák soha, semmilyen formában ne ismétlődhessenek meg. Csakúgy mint 1970-ben, most, 54 év után is jövőképre, bátorságra és mindenekelőtt elszántságra van szükségünk céljaink eléréséhez. Ma ismét alapvető, a jövőnket hosszú távon meghatározó döntések előtt állunk: haladunk tovább azon az úton, amelyen 8 éve elindulunk, erőfeszítésekkel és sokszor áldozatokkal komoly fejlődést értünk el, vagy kockáztatjuk és visszatérünk a szégyenletes múlthoz. Vannak politikusok, akik személyes hasznuk érdekében a múlt fogságában akarják tartani Szatmárnémetit, és minden kompromisszumra hajlandóak céljaik elérése érdekében. Gyűlölettel és alaptalan kritikával semmit nem lehet építeni. Egy város sorsát sem lehet megosztottságra építeni. Ebből a szempontból a történelem tanulságai ma nyilvánvalóbbak, mint valaha. 2024 a legjobb lehetőség egy hosszú távú jövőkép felvázolására, figyelembe véve a város érdekeit, a lakosság elvárásait, hogy Szatmárnémeti az a város legyen, amelyre minden szatmári vágyik”.

A megemlékezést koszorúzás zárta.

Isten nyugtassa őket békében!