Hölgyeim és Uraim, kedves jelenlévők!
Hölgyeim és Uraim, kedves jelenlévők!
Ma harminc éve annak, hogy egy hányatott, a kommunista diktatúra által uralt időszak után 1992-ben újjáalakult a Szatmárnémeti Városi Tanács.

Ezen ünnepi eseményt csak úgy nyithatom meg, hogy először is köszönetet mondok Önöknek, korábbi polgármestereknek és alpolgármestereknek, egykori és jelenlegi városi tanácsosoknak, és mindazoknak, akik az elmúlt három évtized során valamilyen formában hozzájárultak Szatmárnémeti fejlődéséhez. 


És külön szeretném megköszöni a szatmári polgároknak azt, hogy ebben a 30 évben végig a segítőkész partnereink voltak, hiszen nélkülük semmit sem tudtunk volna elérni. Számomra a helyi tanács rendkívül sokat jelent, hiszen 2004-től abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az összes helyhatósági választást követően tagja lehettem a testületnek.


Ezen történelmi pillanatban visszatekintve erre 30 évre, kijelenthetem, hogy számunkra Szatmárnémeti több mint város, hanem az otthonunk, egy olyan közösség, amelyre büszkék vagyunk, amelyet a továbbiakban is fejleszteni szeretnénk. Ez a fejlődés azonban Önök nélkül nem jöhetett volna létre.  Köszönöm a kitartásukat, a türelmüket, hogy megértették, a változás nem megy egyik napról a másikra.


Büszkék vagyunk a múltunkra, ugyanakkor ez a múlt kötelez bennünket, hiszen felelősségel tartozunk ezért a közösségért, ennek a városnak a jövőjéért.
Köszönöm, hogy meghallgattak, méltóságteljes ünneplést kívánok mindenkinek!