„1989. december 22-én az emberi lélek mélyén jelen lévő szabadságvágy legyőzte a félelmet, így a közös kiállásnak és harcnak köszönhetően Közép- és Kelet Európában véget ért egy közel fél évszázados időszak, amely tönkretett testeket és lelkeket egyaránt.

Sajnos jelenleg is maszkban kell emlékeznünk erre az eseményre, a világjárványnak azonban hiába vannak több esetben is katasztrofális következményei, a lelkünket nem tudta megtörni. Itt állunk emelt fővel, és elődeink példájából erőt merítve bátran kijelentjük, hogy kitartunk, és megyünk előre.

32 év telt el a Temesváron kirobbant, majd az egész országot behálózó forradalom óta. Még azok is, akik személyesen is átélték az eseményeket, sokszor hajlamosak megfeledkezni arról, hogy milyen bátorságról tettek tanúbizonyságot a forradalom nevesített és névtelen hősei. Hiszen a városok utcáit elfoglaló százezrek tisztában voltak a cselekedeteik veszélyeivel, de ekkor már nem számított a halálfélelem, a szabadság iránti vágy mindennél erősebb volt. Minden tiszteletem ezeké az embereké, ezért végezetül engedjék meg, hogy névszerint is megemlékezzek az 1989-es forradalom szatmári áldozatairól: Ciul Ioan Marinel, Király Mihály, Zimbru Grigore, Sófalvi György, Sălăjan Raluca, Szabó Antal, Gergely Csaba, köszönjük az értünk is hozott áldozatot. Nyugodjanak békében mindazokkal együtt, akik a kommunizmus elleni harcban haltak meg!”